Rózsavölgyii és Corvina könyvújdonságok

Somfai László: Kottakép és műalkotás

Harminc tanulmány Bachtól Bartókig

Harminc tanulmány olvasható a kötetben, egy páratlan muzikológus pálya lenyomatai. A legkorábbiak a hatvanas években születtek, a legfrissebbek a kétezres évek elején. Témáik két nagy korszak, a 18. század vége, s a 20. század eleje, illetve ennek megfelelően a nyugati zene történetének két meghatározó alkotója, Joseph Haydn és Bartók Béla köré csoportosulnak, de Mozart, Michael Haydn, Stravinsky és Webern is főszerepet kap néhány írásban. Somfai László az ezredforduló körüli évtizedek legnagyobb hatású magyar muzikológusa, világszerte ismert és elismert Bartók- és Haydnkutató. Több mint háromszáz tételt tartalmazó bibliográfiájából maga válogatta e kötet anyagát, amely tökéletesen tükrözi érdeklődésének főbb irányait és a rá jellemző kutatói ethoszt. Somfai László figyelme éppúgy irányul a zenetörténeti folyamatok, műfaji hagyományok vagy éppen szerzői életművek egészére, mint az egyes kompozíciók részletkérdésire, akár a legapróbb ornamensekig bezárólag. Otthonosan mozog a filológiától az analízisen át a legkülönfélébb zenetudományi aldiszciplínák területén, s ugyanolyan maximalizmus jellemzi, miként az általa tárgyalt zeneszerzőket. De bármily fontosak legyenek is számára a történeti, analitikus vagy filológiai kérdések, soha nem téveszti szem elől, hogy a zene elsősorban hangzó valóság, a muzikológus kutatási eredményeinek tehát a gyakorló muzsikust kell szolgálniuk. Ahogy az előszóban fogalmaz: „Pályám során mindvégig az inspirált, vajon fel tudjuk-e tárni, pontosan mit jelent a múltbéli nagy mesterek kottázása? S ha értjük az üzenetet, találunk-e szövetségeseket, bátor kipróbálókat az előadóművészek legjavából?” Somfai László (1934) a budapesti Zeneakadémián végezte zenetudományi tanulmányait. 1963-tól az MTA Zenetudományi Intézet Bartók Archívumának tudományos munkatársa, 1972 és 2004 között a vezetője. 1969 óta tanít a Zeneakadémián, ahol 1997 és 2007 között a zenetudományi Doktori Iskolát irányította, jelenleg professor emeritus. A Magyar Tudományos Akadémia, az American Academy of Arts and Sciences, a British Academy, az Academia Europaea tagja; 1997-tól 2002-ig a Nemzetközi Zenetudományi Társaság elnöke.

Somfai László (1934) a budapesti Zeneakadémián végezte zenetudományi tanulmányait. 1963-tól az MTA Zenetudományi Intézet Bartók Archívumának tudományos munkatársa, 1972 és 2004 között a vezetője. 1969 óta tanít a Zeneakadémián, ahol 1997 és 2007 között a zenetudományi Doktori Iskolát irányította, jelenleg professor emeritus. A Magyar Tudományos Akadémia, az American Academy of Arts and Sciences, a British Academy, az Academia Europaea tagja; 1997-tól 2002-ig a Nemzetközi Zenetudományi Társaság elnöke.

Nyáry Krisztián: Merész magyarok

30 emberi történet

Nyáry Krisztián Így szerettek ők című sikerkönyveiben a szerelem sorsformáló erejéről írt, az Igazi hősökben pedig személyes döntésektől példaszerűvé váló életekről. A folytatásban ezúttal 30 olyan magyart vesz sorra, akik a legnehezebb helyzetekben is emberek tudtak maradni, s akik számára önazonosságuk és belső bátorságuk a legszélsőségesebb történelmi helyzetekben is mindent felülírt. Magyarok, akik rendíthetetlen szilárdsággal követték saját értékrendjüket, akik a legsötétebb órákban is mások vigaszai voltak, akik nem féltek újat teremteni, még ha mások nem is hittek bennük, és akik kérlelhetetlenül hűek voltak önmagukhoz. Az iskolaalapító Teleki Blanka, akit a várbörtön sem tudott megtörni; a jobb kezét elvesztő sportlövő, Takács Károly, aki bal kezét használva lett olimpiai bajnok; a magyar gyógyszergyártást megteremtő Richter Gedeon, aki a halál torkában sem volt képes elszakadni a hazájától; a szíriai bevándorló Fadlallah el Hedad Mihály, aki a világ legjobbjává tette a bábolnai ménest; vagy az embermentő Karig Sára, aki azt vallotta: az embertelen törvényeket nem szabad betartani. Merészek voltak és magyarok. Mind magyarok.

„Féltek ők is, ahogy a többség, a bukástól, a sikertelenségtől vagy a megszégyenüléstől. De jobban féltek attól, hogy emberségük sérül, ha nem fordulnak szembe az embertelennel.”

Körner András: Hogyan éltek? A magyar zsidók hétköznapi élete 1867–1940
2.

Családi, vallási és társas élet, tanulás, katonaélet, nyaralás, sportolás, jótékonyság

„Míg e könyv első kötete a sokféle magyar zsidó mindennapi életének fizikai körülményeit – a külsejüket, lakhelyüket és munkahelyeiket – mutatta be, ez a második kötet az élet olyan tényezőire koncentrál, mint a családi, vallási és társas élet, a tanulás, a katonai szolgálat, a nyaralás, a sportolás, valamint a jótékonyság. Az első kötethez hasonlóan ez a mostani is korabeli fotók és a fotókat elemző, azok társadalmi-történeti hátterét ismertető szöveg segítségével mutatja be az átlagemberek egymástól gyakran drasztikusan eltérő életmódjait. Egyik kötet sem tételezi fel a másik ismeretét, de a kettő együtt az egykori magyar zsidó élet egyfajta panorámáját állítja elénk. Bár a téma sok részletéről létezik tanulmány és könyv, ez az első olyan munka, mely megkísérel többé-kevésbé átfogó képet adni a magyar zsidók hétköznapjairól. A két kötet az életmódokra koncentrál – ez különbözteti meg a magyar zsidó történelmet bemutató más művektől. Ennek rendszeres feldolgozása nemcsak nálunk úttörő vállalkozás, de tudomásom szerint más országok zsidóságáról sem létezik hasonló munka.

Azt remélem, hogy az olvasó képzeletében a sok-sok régi fotó, a visszaemlékezésekből vett idézetek, az anekdoták, a rövid életrajzok és az ezekhez kapcsolódó szövegrészek olyan egységgé fognak összeállni, amely szinte a háromdimenziós valóság illúzióját adja, és így ez a hozzánk időben viszonylag közeli, ám elpusztítása révén mégis annyira távoli világ – ha csak gondolatban is –, de újra életre kelhet.”

Lovak.
Magyar írók, költők a lovakról

Révai Sára fotóalbuma

Révai Sára 2014-ben végigjárta Magyarország állami méneseit: Szilvásváradon, Hortobágyon, Mezőhegyesen és Bábolnán fotózott, közel egy évig. Látott szerelmes lovakat, féltékenyeket és magányosokat, igaz barátságokkal és mély empátiával szembesült. „Megfigyeltem például, ha két ló egymás mellett áll, képesek órákon át teljes harmóniában, egyszerre mozogni. Ez számomra olyan összhangról árulkodik, melyet mi, emberek, sajnos megközelíteni sem tudunk. Sokat tanultam tőlük.” Sokat tanultak a lovaktól az írók és költők is, akik közül sokan nem csak szerették, hanem alaposan meg is figyelték őket – ezt igyekszünk bizonyítani a képek mellé helyezett idézetekkel. Balassi Bálinttól Tandori Dezsőig négyszáz év magyar irodalmából válogattunk vidám és szomorkás, légiesen költői és vaskosan prózai, gyorsan vágtató és lassan poroszkáló szövegeket, közel negyven szerzőtől. Igazán csak egyetlen közös pont van bennük: a lovak szeretete. A csodálatos lovaké, akiktől, ha végiglapozzuk ezt a csodálatos albumot, szabadulnunk lehetetlen.

A szövegek szerzői: Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Széchenyi István, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Krúdy Gyula, Kaffka Margit, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, József Attila, Rejtő Jenő, Tamási Áron, Rideg Sándor, Zelk Zoltán, Fekete István, Szabó Magda, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Faludy György, Nagy László, Juhász Ferenc, Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Csukás István, Lázár Ervin, Esterházy Péter, Tandori Dezső

Görgey Gábor: A kivégzés éjszakája

„A történelmünkkel való kíméletlen szembenézés, önfelmentő szépítések és hazugságok nélkül, nem tartozik nemzeti erényeink közé. Ez a nemzet mindig hős vagy áldozat. Leginkább mindkettő. Az egyik legnagyobb történelmi hazugság, hogy Auschwitzhoz, az iparosított népirtáshoz semmi közünk. Ez a hazugság, pocsék szoborba öntve, szégyenszemre ott áll ma a Szabadság téren. Hirdetvén, hogy mi vagyunk az áldozat, nem tehetünk semmiről, 1944. március 19-én a hitleri hadak leigázták az országot, és mindaz, ami következett, az ő bűnük. Holott az ősbűn Horthy Magyarországán keresendő: élenjárók voltunk az első világháború után a numerus clausustól a három zsidótörvényig. És tovább. Mert Auschwitz sem volt elég. Az 1990-ben ránk zuhant szabadsággal meg kellett érnünk a szabaddá vált antiszemitizmus mocskos röneszanszát is! Ez a mozzanat az, amely élettörténetét rám testáló regényhősömet döntő elhatározásra készteti: megpróbál adósságot törleszteni egy önmarcangoló, fájdalmas vallomással. Így végre bekövetkezhet a mindig oly buzgón elmulasztott szembesülés, és feltárulnak az ősbűn elfeledett, pokoli stáció” – írja új regényéről a szerző, Görgey Gábor.

Marianna D. Birnbaum: Emlékalbum 1944-ből

„Nem igaz, hogy nem lehet újat írni a vészkorszakról, csak kiváló emlékezőképesség, visszafogott, a sorok között megbúvó irónia és jó toll kell hozzá. Marianna D. Birnbaum könyvének nagy része azokról a rokon vagy közeli ismerős gyerekekről és a szüleikről szól, akik nem jöttek vissza; többük fényképét is mellékelte, köztük néhol feltűnik a szerző is kisgyerekként. Normális, jól szituált felnőttek és szépen öltöztetett gyerekek, mindegyiküknek végig kellett volna élnie az életét. A groteszkre finoman kihegyezett szemléletével, az irodalomtörténeti munkákon edzett szerkesztési gyakorlatával a könnyfakasztást a szerző végig elkerülte, ettől szép és igaz ez a könyv.”