1.0Ajánló honlap - PRhttps://honlap.cafeblog.huKárpáty Zoltánhttps://honlap.cafeblog.hu/author/karpatynewsgmail-com/<p>zenéjüket a mindig dallamos, de erőteljes, és módjával kemény hangzásokat is használó rock jellemezte. Fénykorában Bolan a tinik legnagyobb bálványai közé tartozott, a 70-es években elképzelhetetlen volt <a href="http://elit.blog.hu/2014/09/02/t_rex_boogie-buli" target="_blank" rel="noopener">egy házibuli</a> slágereik nélkül. Bár én ebből a stílusból mondjuk a Slade vagy a Roxy Music számait jobban szerettem, a T. Rex nagy slágerei mégis kitörölhetetlenek szép emlékeimből. Ha a <em>Children of the revolution</em> felhangzik, még mindig megpendít valamit legbelül ez a rockhimnusz.</p> <p>Az eltérésnek pontosan nyomon követhető technikatörténeti háttere van, mert csak úgy tudom visszahúzni magamba a levegőt rémes nehezen, olyan hanggal, mint amikor nyikorog egy kenetlen ajtó. Az udvaron voltam, amikor rájöttem erre. Ki akartam onnan menni a piacra, a standhoz, Rózához és Sándorhoz, de vissza kellett fordulnom még a kapu előtt. Akkor meg azt kellett látnom, hogy az elméletek egyre valótlanabbá és a technológiák egyre komplexebbé válnak, a hozzájuk kapcsolódó kontextuális és/vagy kauzális tudás kezd a semmi veszni. Ugyanakkor a kontextuális (szemantikus) és/vagy kauzális látásmód párhuzamba állítása problematikus. Az összefüggésekben való látás szemantikai indexálás nem korlátozódik pusztán az ok-okozati rendkívüli állapotban. És teljes valómban mintha én sem vettem volna részt abban a köhögésben meg fuldoklásban, mert közben sokfelé kellett figyelnem. Lépkedtem a nyitott ajtónk felé, mialatt belső képeket is láttam, de elsősorban hangokat hallottam, zakatolást, füttyhöz hasonlót, meg a levegő rémes visszavételét egyszerre vagy egymást követően, azt nem lehetett tudni, mert nem volt sorrendben semmi, kivéve a néhányszori köhögéseket, majd aztán a vontatott zajt, amivel a levegő belém nagy nehezen visszajött. Aztán kész, sehol semmi.</p>rich