<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Ajánló honlap - PR</provider_name><provider_url>https://honlap.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kárpáty Zoltán</author_name><author_url>https://honlap.cafeblog.hu/author/karpatynewsgmail-com/</author_url><title>Erény-e a dilettantizmus?</title><html>&lt;div style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&nbsp;Hirtelen eszembe is jutnak a hőskör &lt;br /&gt;évei, amikor a magyar kultúrát, szót eleve gyanúval kezelő szovjet &lt;br /&gt;kultúrpolitika ellenében cenzurális viszonyok közepette igyekeztek &lt;br /&gt;bennünket mentoraink íróvá avatni. Megtörtént ez I. Sándor fiatal &lt;br /&gt;bölcsészhallgatóval is, akit egyszer mi, hasonszőrűek, pár leckével &lt;br /&gt;előrébb járva a vonatkozó ismeretekben, kérdőre vontunk: miért nem &lt;br /&gt;tartja be rímelő, látszólag hagyományos formájú verseiben legalább a &lt;br /&gt;szótagszámot. A következőképpen fakadt ki a számonkérés ellen:&lt;/div&gt;&lt;a href=&quot;http://ungparty.net/blog/2014/06/08/ereny-e-a-dilettantizmus/&quot;&gt;Erény-e a dilettantizmus?&lt;/a&gt;</html><type>rich</type></oembed>