Újraindul a Magvető Zsebkönyvtár

A Kiadó Facebook oldalán megjegyzi: 

“Amikor elfogadtuk a sorozattervet, az tetszett benne, hogy a könyvekhez készített márványpapír felidéz valamit a könyvkészítés múltjából, ugyanakkor a notesz forma mai. Úgy láttuk, hogy épp azt fejezi ki a terv, amit szeretnénk, hogy a klasszikus művek ma is frissek, élők, fontosak, és szeretni lehet őket, ahogy kedvenc füzeteinket, noteszeinket szeretjük mi.”

Ottlik Géza: Iskola a határon

A határszéli kisváros katonaiskolájában összekerülő gyerekek sorsa egész életükre összefonódik. Medve, Szeredy és Bébé barátságának története több mint ötven éve alapkönyve minden generációnak. Talán mert a szabadságról szól.
„Ottlik valamiféle méltóságot ajánl vagy kínál nekünk. Mert lehet, hogy az élet olyan, hogy alkukat kell kötni benne, de ezeket az alkukat is méltósággal kell kötni. És ha nem lehet méltósággal alkut kötni, akkor nem szabad alkut kötni! Azt mondja, hogy van, amit lehet, és van, amit nem lehet.” (Esterházy Péter)

»És Ottlik tovább árnyalta, mélyítette az igazságot: „Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság”. És hogy csínján is kell bánni vele: „…az igazság nehézágyúit sem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, amilyenek az emberi társadalmak.” S hogy mindennél fontosabb: önmagunkat megőrizni, megvigyázni. És hogy erre adódhat mód mindenkor, a legkilátástalanabb helyzetekben. („…mindig vissza lehet vonulni rendíthetetlen falak közé, hegyeinkbe.”) Mert képesek lehetünk javunkra fordítani a rosszat, sikerré nemesíteni a kudarcot. (…a vereség izgalmasabb, sűrűbb anyagból való … a győzelemnél…”) Ezen okulva kovácsoltam én előnyt a hendikepjeimből, így pihéztem szárnnyá a rabszíjat.« (Balla D. Károly)

Tar Sándor: A mi utcánk

Tar Sándor költői és izgalmas novellái Magyarországról szólnak: csalódottakról és megcsalatottakról, jobb sorsra érdemes álmodozókról. Sokat tudott arról, amit leegyszerűsítve úgy nevezünk: kiszolgáltatottság. A falu bolondjait, a mi utcánk szegényeit, betegeit, alkoholistáit azóta is megtaláljuk bárhol az országban.
„Tar Sándor »ott« maradt, ahonnan a pályatársak lassanként kivonultak. Ő még tudja, mitől lesz hirtelen csend a kocsmában.” (Bodor Ádám)

___________________

Egy régi kedves darab a korábbi sorozatból 

Karinthy Ferenc: EPEPE

1969 őszén a Magyar Nemzet folytatásokban közölte Karinthy Ferenc Epepe című regényét. A mű felkeltette az olvasók érdeklődését, a közlés során sokan mondták el róla véleményüket, kísérelték meg értelmezését.
B. I. írta: “Az Epepében mindössze egy hős van, és az se hősi figura. Nyelvész, ami nem jó buli, ebből meggazdagodni aligha lehet. Nem ver félholtra senkit, az erkélyről soha nem huppan lónyeregbe. Briliánsot sem lop, nem is talál, nem is nyomoz utána: reménytelenül antikrimi alany. Mégis naponta, óránként óriási drámákat él át, egyre fokozódó feszültségbe hajszolódik, teljesen egyedül. Kalandjai abban az óriási egérfogóban játszódnak le, amely maga az emberi nyelv, a gondolat- és érzésközlés part nélküli csatornája. Az epepe-nyelv, amelyet nem ért, és nem tud megismerni… Ahogy a különbnél különb kiutakat keresi, van olyan izgalmas mint egy csontreccsentő pofon. Tévelygése sokkal bonyolultabb egy gyilkos tekervényesen cikázó menekülésénél… Kibontakozását nem lehet hideg, komputeri logikával előre kiszámítani.”
Személyes emlék: amikor a magyar Wikipédia szárnyait kezdte bontani, írtam egy szócikket az Epepéről. A szerkesztő törölte, mert fiktív szócikknek gondolta (lévén előtte több ilyet is írtam). Azt kérte: mutassak legalább egyetlen internetes hivatkozást, amely bizonyítja, hogy ez a könyv létezik. 2001-ben (ha jól emlékszem, de lehet, hogy 2002) egyetlen ilyen hivatkozás sem létezett a magyar weben.

__________________________

Egészen más:
Bill Burnett és Dave Evans: Tervezd meg az életed
…a könyv szórakoztató és cseppet sem bonyolult feladatsorokat kínál, és tanulságos történeteket mesél tipikus életvezetési gondokkal küszködő egykori tanítványokról, egyúttal finoman leszámol néhány olyan közkeletű tévhittel, mint a szenvedélyre alapozott hivatásválasztás vagy az álláskeresés hagyományos módjainak hatékonysága.