Parti Nagy Lajos: Molière-átiratok

Babiczky Tibor: Kivilágított ég

Babiczky Tibor új kötete érett költészet. Nem megrendülni, nem elérzékenyülni, de felnőtt szemmel nézni vissza a megtett útra, és előre nézni ugyanis férfias feladat. A kötet versei mégis megrendítik és elérzékenyítik az olvasót.
Az idő múlásának kortalan tapasztalata elevenedik meg: bukolikus városi líra ez, amelyben a bús férfiak immár nem panaszkodnak, inkább a csillagkottákból próbálják kiolvasni a sorsukat, amely mindig ugyanaz: lázadás, bukás és elfogadás. Pásztorok, tengerészek, napkeleti bölcsek indulnak útra ebben a forrás-tiszta és erőteljes költészetben.

Oravecz Imre: Távozó fa

„Isten olyan, mint a fény, / csak annyit látunk belőle, hogy világít.”

Oravecz Imre megindítóan személyes új kötetében a tél hideg fényével pásztázza végig létezése lehetőségeit és adottságait. Apró megfigyelések, végtelen következtetések az élet örök körforgásából. A természetből rajzolódik ki az ember, és az életből a halál. A Távozó fa a Magvetőnél megjelenő Oravecz Imre életműkiadás első kötete.

Parti Nagy Lajos: Molière-átiratok

Sajátirat

„Mint azt a kötet címéből is láthatni, alanti drámák átiratok, jelentsen ez bármit a szó szűkebb vagy tágabb értelmében. Annyi biztos, nem fordítások és nem is saját művek. Nem fordítások, hisz műfordító nem húzhat a gondjaira bízott szövegből, pláne nem írhat bele, nem mehet a jelenettel „tovább” sem a kedve, sem az eredeti mű logikája szerint, nem írhatja, sőt radikálisan nem is hangolhatja át, prózából nem csinálhat verset és fordítva. Hiába, a gúzs az gúzs, a műfaj kötöttfogású. Viszont saját műnek sem ildomos mondani alábbiakat, hisz a cselekmény, a szereplők karaktere és rendszere nem az átirnok, jelen esetben nem az én találmányom – hogy mennyire Molière-é, az egy másik és minden fülszövegtől messze vezető kérdés. Meg kell mondjam, én eléggé sajátként gondolok minden átiratomra, mondván, ha maguk a művek nem is, a szöveg az enyém. A magyar szöveg – nemcsak nyelvileg, hanem, remélem, szemléletileg is.” (Parti Nagy Lajos)
A kötet a Tartuffe, az Úrhatnám polgár és a Don Juan átiratait tartalmazza: a klasszikus színdarabok különleges és egyedi nyelve a művek elfeledett, kevésbé ismert rétegeit és mélységeit hozzák (szöveg)közel.

Zimándi Pius István: Egy év története naplójegyzetekben

(1944. március 19. – 1945. március 17.)

Zimándi Pius premontrei szerzetestanár 1944-45-ös naplója hetven év után is izgalmas olvasmány. Pontos képet ad a korabeli politikai csatározásokról, az egy éven belül lezajló háromszori hatalomváltásról, frontok jövés-menéséről, sajtóhírekről és mindenütt terjedő rémhírekről, Budapest ostromának hétköznapjairól, a gödöllői rendház lakóinak háborús hányattatásairól, a korabeli egyházi értelmiség előítéleteiről és félelmeiről – keresztmetszet egy eddig elfeledett, precíziós optikával.
„Zimándi Pius az általam ismert naplóírók között teljesen egyedi kategóriát képez. Nem társadalmi helyzete miatt: a legtöbb szerző középosztálybeli. Az eddig ismertté vált naplók és visszaemlékezések alapvetően két csoportra bonthatók. Szerzőik egy része baloldali indíttatású, vagy a »keresztény középosztály« kultúrájával szemben komoly kritikát megfogalmazó személy, mint például Gyarmati Fanni vagy Márai Sándor; vagy viszonylag apolitikus, elsősorban a konkrét események leírására szorítkozó, sokszor fiatalkorú szemtanú. Olyan szerző naplója azonban, aki a keresztény középosztály 1944-45-ös hangulatát különösebb távolságtartás nélkül visszaadta volna, még nem jelent meg nyomtatásban.
Ez a körülmény adja Zimándi Pius írásának legnagyobb feszültségét […] A naplóíró számos, másutt eddig nem tárgyalt részletről is ír; […] munkája gazdag történelmi forrás.” (Ungváry Krisztián)

Megjelent Dragomán György új kötete, az Oroszlánkórus