Üzenetek a Magvetőtől: Möbion, Pilinszky hangoskönyv…

Bartis Attila: A vége

„az egyetlen, ami kiűzheti belőlünk a magányt, az a másik szívverése a saját mellkasunkban”
 
Egy fotográfus története, aki… Nem: egy férfi története, aki… Nem: egy szerelem története, ami… Vagy több szerelem története, amik egymással… Vagy egy ország története, ami… Na hagyjuk. Ez a regény megad mindent, amit egy regény adhat: igazságot, őszinteséget, atmoszférát, mesét. Meg mindehhez még valamit, amit Bartis Attila rajongói már ismernek: az érzelmek olyan elképesztő erejű sodrását, ami magába ránt, és nem ereszt. Mindegy, hogy az olvasó mániákusnak tartja-e Szabad Andrást, vagy pedig halálosan beleszeret, mindenképpen azt érzi, csak úgy érdemes élni, ahogy ő: ezen a hőfokon. Az ilyen szereplőt nevezzük főhősnek. Vele kell menni.
(Kemény István)

Részlet a regényből

Ezerkilencszázhatvannyolc augusztusában egy éjjel kimentem a Városligetbe. Nem tudom, miért. Nem volt szokásom éjjel sétálni. A Ligetet különben sem szeretem, ha letérek a főallékról, még nappal is eltévedek néha, pedig nem egy labirintus. Arrafele mentem, amerre a régi Műcsarnok van. Bár most már nem így hívják, már csak sima kiállítóterem, néha pedig még az se. Akkor épp szobrászműtermek voltak benne.

A fasoron részegek randalíroztak, szinte visszafordultam. Aztán inkább átmentem a túloldalra. Éjfél már elmúlt, azt hittem, egy lélek nem lesz a Ligetben. A csarnok lépcsőjét befejezetlen szobrok vették körbe, sötétek voltak, mint az árnyék. Az egyik pinceablakból fény szűrődött ki. Valami hörgött. Továbbsiettem. Hátul a kőtörmelékek között az épület falának dőlve egy pár szeretkezett.

Bodor Ádám: Vissza a fülesbagolyhoz

Válogatott elbeszélések

Fojtott, feltörésre készülő, majd olykor vulkánszerűen feltörő szenvedélyek, megaláztatások és csendes reménytelenség. Mindez álomszerűen és pontosan megírva. Ezekben a novellákban nincsenek elvétett, hamis hangsúlyok vagy felesleges mondatok, jelzők. Minden (kíméletlenül) a helyén van. Rejtélyes, küszöb alatti világ, mégis nagyon ismerős, valóságos. Jelenetei és szereplői filmszerűen elevenek. Bodor Ádám néhány szóval, mondattal megrázóan érzékletes és hiteles képet tud adni szinte bármiről: szerelemről, nyomorról, emberségről és embertelenségről. A Vissza a fülesbagolyhoz új kiadásából egyértelműen kitűnik, hogy Bodor a kortárs próza kimagasló alakja.

Részlet a kötetből

Bár emberi település nem volt sehol a közelben, pontosan a hágón, a két medencét összekötő országút mellett egy piros-fehér csíkos vasrúdon autóbusz-megálló kerek táblája himbálózott a szélben. Itt haladt keresztül naponta négy autóbusz, a reggeli és a délutáni járat.
A pózna tövében magányos lány üldögélt. Nem túl gondosan varrt, egyszerű barna köpenyt viselt, csupaszon hagyott lábán valami olcsóbb cipőt. Kezében háló lógott, eltenni való uborkával. A reggeli járattal érkezett dél felől; valahonnan, ahol megterem az uborka.
Egy ilyen hágó elég szeles hely, ezernégyszáz méter fölött elég szelesek a helyek, szép időben is lobog az ember ruhája szegélye. A lánynak is, bár hátát a martnak vetve ült, kicsit lobogott barna köpenye szegélye, fölötte nyikorgott a megállót jelző kerek tábla.

Garaczi László: Wünsch híd (egy lemur vallomásai)

Az emlékezés felejthetetlen regénye

Van egy titokzatos híd a Városligetben a Hősök tere és a tó között. „Erre járt a földalatti, a síneket betemették, néhány méternyi földön ível át a gyaloghíd. Céltalan kerülő az ég felé, emléke a nincsnek.” Garaczi László mára már klasszikus lemur-sorozatának újabb emlékezetes része erre jár. Az elbeszélői hang egyszerre naivan gyermeki és a vénnél is vénebb; a folyamatos múlt intenzív jelenléte alakítja-tagolja ezeket a kisprózai mesterfutamokat. A regény apró elemekből épül fel és az egész árnyéka a hiányt rajzolja ki. Garaczi közelről pillant az emlékezet és a felejtés tárgyaira, megfigyeli a múltat, leírásai az érzékeinkre hatnak. Ennek az írásművészetnek ízei vannak, mégsem hangulatpróza. Melankólia és pátosz, szerelemsorok és egyedüllét, város és liget. Földalatti a szöveg felett. És szeretetteljes irónia. Ez a könyv az áthidalás minimumcsendekből összeálló nagy prózája.

Részlet a regényből

Kora tavaszi este, fekszem az ágyban, nyitva az ablak. Eszembe jut egy szó, és azonnal el is felejtem. Kipárolog a fejemből, csak a formája, az árnyéka, a zenéje marad. Ahogy a szavakat szoktam ízlelgetni, úgy ízlelgetem a hiányát.

Pontosak, illedelmesek, máskor kétértelműek, maszatosak. Hűségesek vagy elárulnak, mint most ez a szó, ami sehogy sem jut eszembe. Mint amikor addig ismételgetem, míg elfolyik az értelmetlenségben, és önmagában kezd vibrálni.

Bejön anya, rendet rak, halkan jár, nem beszél, nem zavar, hogy hamar végezzek, hamar eszembe jusson. A fejemben motoszkál, közeledik, eltűnik, bujkál a fotel alatt, kering a csillár körül. Emlékszem és mégsem. Itt van a nyelvem hegyén, de nem tudom kimondani.

Hazai Attila: A maximalista

(és más írások)

Szelíd és brutális történetek hétköznapi nyelven elmesélve. Dermesztő humor és gyermeki rácsodálkozás: tényleg? ez van?
Trandafír, a bicikliző fenomén.
A kötetben nem publikált novellák esszenciális sűrűségben mutatják meg a Hazai-próza vad ízeit. Angyali abszurd és alpári realizmus. Az élet felfoghatatlan és triviális, és aki mesél: kérlelhetetlen, kiszámíthatatlan, infantilis. Naiv, és közben rafináltan provokál. Védtelen, agresszív, kiszolgáltatott.
A legvagányabb mimóza?
A kortárs irodalom rakkendroll botrányhőse?
Annyi biztos, hogy az egyik legmaibb szerzőnk – nagy kár, hogy nincs már köztünk.
A maximalista Hazai Attila hatodik könyve.
(Garaczi László)

A Magvető könyvkiadó októberi újdonságai, Pilinszky János hangoskönyv, Bodor Ádám regény, Bartis Attila új könyve megjelent – irodalom, képzőművészet, könyv, könyvújdonság, hangoskönyv online letölthető – új könyvek a magvetőtől