Dragomán György: A pusztítás könyve

A bemutató különleges helyszínen, a regény megírásának színterén, a szerző egykori lakásában lesz – ez ma az Instant. Dragomán György így írt erről: „Ó utca 28, földszint 2. Sötét kis udvari lakás volt, húsz négyzetméteres kis lyuk. Az első saját otthonunk volt. Fekete és mégis gyönyörű évek voltak, tele kétségekkel, félelemmel, mi próbáltunk boldogok lenni csak azért is. Ültem a sötétben éveken át és írtam, csak azért is. A könyv, amin dolgoztam majdnem megölt, de végül mégiscsak én bizonyultam az erősebbnek. Befejeztem, megírtam, író lettem.”

Dragomán György: A pusztítás könyve

A fehér király és a Máglya szerzőjének első regénye
Hiperrealista noir western, igazi tudatmódosító. Felfokozza az érzékelést, kiélesíti a látást: az olvasó azzá válik, amit átél. Ebből a világból nem lehet könnyen kiszakadni: mindenki sebez és sebződik, büntet és bűnhődik, szabadulni akar, mintha volna szabadulás. Fábián, a világvégi városba vezényelt fiatal mérnök hatalmas ellenfélre talál, szerelmes lesz és életet ment, próbál ellentmondani a rossznak – követi a pusztítás nyomait, miközben maga is pusztít. A küzdelem tétje: lehetséges-e kívül kerülni a történelmen.

„A pusztítás könyve szigorú következetességgel megírt mű, egy meglepően kiforrott tehetségű, fiatal prózaíró első regénye” – Závada Pál ezekkel a szavakkal ajánlotta az olvasók figyelmébe Dragomán György 2002-ben megjelent könyvét, mely a következő évben elnyerte a legjobb első prózakötetért járó Bródy Sándor-díjat.

Részlet a regényből

Fábián hirtelen ébredt fel, a vonat éppen egy hídon robogott át, a kerekek zaja visszaverődött a korlátról, a vonat lüktető dübörgése felerősödött, a zajtól mintha a fülke sötétje is feketébbé sűrűsödött volna. Fábián horkanva szívta be az állott, műbőrszagú levegőt, felült, az ablak felé fordította a fejét, a mellkasában érezte a kerekek fenyegetően gyors dobogását, próbált mélyeket lélegezni, a levegő érdesen a nyelvébe és a szájpadlásába karcolt. Az üvegen át egy villanásnyira látni vélte a híd korlátjának ferdén egymáshoz rögzített gerendáit, a korláton túl a folyó csillogó vizét, lassan ide-oda ingatta a fejét, nem tudta eldönteni, hogy nem csak saját borostás tükörképét látja-e. Egyik tenyerével a hideg üvegnek támaszkodott, előrehajolt, úgy próbált kinézni, de csak sebesen mozgó, sötét árnyékokat látott, aztán a vonat már le is ért a hídról, Fábián elengedte az ablakot, hátradőlt, nekinyomta a gerincét az ülésnek.
Ásított egyet, lassú mozdulatokkal masszírozni kezdte elgémberedett vállát és nyakát, az ízületei megroppantak, érezte, hogy a merev izmokat lassan elkezdi átjárni a meleg. A zubbonya bal felső zsebében megzörrent a boríték, odanyúlt, megtapogatta, gyorsan megtalálta a kerek viaszpecsétet, a zubbony anyagán keresztül is érezni lehetett a pecsét kerületén körbefutó felirat betűinek kitüremkedését, a korong közepén lévő címer domborulását. A bordó színű viaszra gondolt, a boríték papírjának rétegeire, az összehajtott, szellősen teleírt vagy sűrűn telegépelt levélpapírra, az ismeretlen, kitalálhatatlan üzenetre, a dátumra, az aláírásra, a bélyegzőre, sóhajtott egyet, a pecsétre szorította a tenyerét, maga elé nézett, a sötétségbe, próbált inkább nem gondolni semmire.

Megjelenés: 2015. február 12.
Oldalszám: 400 oldal
Méret: 140 x 215 mm
Kötés: Keménytábla védőborítóval
Ár: 3690 Ft
ISBN: 978 963 14 3240 4