David Wootton: Galileo Galilei élete

Csak egy pestis
Ljudmila Ulickaja kisregénye egy járványról

Rudolf Ivanovics Majert felrendelik Moszkvába, hogy beszámoljon a pestisvakcina-kutatás eredményeiről. Moszkvába érve köhögni kezd, ám arra gyanakszik, hogy csak megfázott a vonatúton. Felkeresi a szálloda borbélyát, majd miután egyre rosszabbul érzi magát, kórházba szállítják. A diagnózis: tüdőpestis. Megkezdődik a versenyfutás az idővel, hogy felkutassanak mindenkit, akivel útja során kapcsolatba került, és a nagy fekete autó elindul begyűjteni a kontaktokat.

Ljudmila Ulickaja harmincöt éves korában írt egy forgatókönyvet, amelyet egy forgatókönyvíró kurzus felvételijére szánt. A kurzuson végül nem vett részt, a szöveg pedig több mint negyven évvel később került elő, és nyert új aktualitást.

A Csak egy pestis arról szól, mekkora tragédiát okozhat egy rosszul viselt maszk, hogyan kezeli egy autoriter állam a járványveszélyt, és hogyan ismétli a történelem folyamatosan önmagát. Ulickaja különleges forgatókönyve, amely kisregényként is olvasható, Morcsányi Géza fordításában jelenik meg.

Megrendelés
Oldalszám: 96 oldal
Méret: 140 x 215 mm
Kötés: Keménytábla védőborítóval
Ár: 2699Ft
ISBN: 978 963 14 2872 8

Részlet a Csak egy pestis című kisregényből

Rudolf Ivanovics Majer egy biztonsági fülkében ül. Védőruhát, maszkot visel. Az arcát nem látni. Kezén kesztyű. Hosszú pálcával ülteti a sejtkultúrát a petricsészékbe. Ég a spirituszégő, lángja a férfi minden mozdulatára megremeg. A mozdulatok pedig óvatosak, már-már szertartásosak.

A portán, az asztalon hosszan, kitartóan csöng a telefon. Az öregasszony nem siet, hogy fölvegye.

– Á, a sátánfajzatja, de kajabál, de kerepel… – morog.

A telefon nem hagyja abba. Az asszony fölveszi a kagylót:

– Rabolatórijum! Éjszaka van, nem tudtad, éjszaka! Mit kajabálsz? Senki sincsen. Nem tudok fölírni, dehogy tudok. A Majer az van! Várjál. Mondom, hogy várjál!

Az öregasszony végigmegy egy hosszú folyosón, bekopog egy ajtón, bekiabál:

– Majer! Telefon! Moszkva hív! Gyere ki!

Rángatja az ajtót, de zárva van. Megint bekopog, kiabál:

– Majer! Gyere ki! Egy mérges főnök van a telefonba!

Majer a fülkében félrerakja a tűt, nem mozdul. Dühös, hogy megzavarják.

– Mindjárt! Mindjárt! – hangja tompán hallatszik a maszk alól. Kicsit el is mozdul a maszk, kiesik az állrész alatti tömítés.

Az öregasszony hallja a választ, visszamegy a telefonhoz, nagy hangon belekiabálja a kagylóba:

– Várjál, tartsad, hányszor mondjam…

Majer az öltözőben leveszi a kesztyűt, a maszkot, a pestis elleni védőruhát, valamit megtöröl, és már futva jön a telefonhoz.