Magvető Kiadó: könyvheti újdonságok

 

Bertók László új könyve szerves folytatása a korábbiaknak. Az első ciklus a Hangyák vonulnak „hosszúkáira”, a második a szonettes könyveket idéző Pénteken vasárnap „pillanatkáira”, a harmadik pedig a Háromkák „magyar haikuira” utal, azok formáját használja, gondolja tovább. A versek a filozofikus látás- és gondolkodásmód, a természet, valamint a belső, lelki környezet mikrorezdüléseinek összekapcsolódásból, keveredéséből állnak össze. A lineáris gondolatmenetet (főleg a hosszúkák esetében) állandóan kérdések, pontosítások szakítják meg, melyek a reflektálatlanul biztosnak és igaznak gondolt tényekre kérdeznek rá, legyenek azok akármennyire is egyszerű, hétköznapi jelenségek, vagy éppen ismeretelméleti terminusok. A költő így tartja állandó mozgásban a leülepedett, mozdulatlannak hitt dolgokat, kérdései újabb és újabb kérdéseket szülnek az olvasóban, és a sok bizonytalan, folyton elmozduló, elfolyó dologból végül felépül egy sziklaszilárd és megingathatatlan világ. Már csak az a kérdés, hogy ott mi van?

„Hogyha kérdi bárki, nos: / nincs jobb, mint a villamos”
A szerző rajzaival

 

Rímes játékokból, mókás történetekből összeálló, kézzel írt és ceruzával rajzolt könyvecske, amely a városról, a négyes-hatos villamosról, királylányról, vakvarjúcskáról, és más furaságokról mesél.

 

Egy kitelepített család az Isten háta mögött. Egy testvérpár: az egyiket a szavak érdeklik, a másikat az Isten. Nem tűnik ez feloldhatatlan ellentétnek. Az idősebb fiú mondatokból épít láthatatlan világot, süketnéma öccse szavai ugyan nem hallhatók, mégis ő meséli el a történetüket. Most akkor melyikük a Júdás?
Az anya nem keresi senki kedvét, az apa iszik. Az egri nagymamával csak titokban lehet találkozni, a másik meg bár velük él, folyton az Úrral beszélget, és magát a jóságot keresi. Na és az Isten: a Mennyben, a kereszten, a káromló szavakban, az imákban és a saját történetében. A szomorú, boldog Isten.
Az Egyszerű történet vessző száz oldal második könyve az istentelen 20. század közepének regénye, szereplői mind a saját útjukat járják, bár egyetlen szobában élnek. Hogy a kiszolgáltatottság választja el őket, vagy eleve el vannak választva egymástól, azt csak az Isten tudja. Mindegyikük magányos. Az Isten is: a Mennyben, a kereszten, a káromló szavakban, az imákban és a saját történetében. (Péczely Dóra)

 

A Garázsmenet üdítően friss, igazán élénk líra. Egy némiképp koraérett fiatalember mutatkozik be a világnak és mutatja be saját világát. Fehér Renátó koraérett fiatalember, de mint minden igazi koraérett, egyben infantilis is. Olvashatunk itt magánmitológiát, amelynek a családtagok, felmenők ugyanúgy szereplői, figurái, mint az 1988-ban Szöulban csodálatos természetességgel, 14 esztendősen élete első olimpiáját nyerő Egerszegi Krisztina. Fehér verseiben az én, a lírai alany általában egy közösséghez képest próbálja megtalálni saját identitását, lett légyen az a család, a nemzedék vagy a nemzet. Ezért költészetének alanyi és közéleti regisztere nem is annyira egy tőről fakad, mint inkább közös kontextusba olvad össze. És ez a közös többszörös amellett, hogy poétikaként is nagyszerű, és visszafogottan elegáns versenyelvében pompásan bont ki metaforákat, nagyon sokat elmond arról is, hogyan látja napjaink magyar valóságát és közelmúltját ez a fiatalember. Fehér Renátó 1989 októberében született és számot is vet 1989 cezúrájával és határvonalával, az évszám lehetséges és lehetetlen olvasataival, valamint ennek tükrében saját, a rendszerváltás forrásvidékén született generációjának politikai felelősségével és nemzedéki szerkezetével. Azonban a köz ügyei mellett van itt természetesen kiemelten privát szál is: szerelemről, magányról; húsbavágóan pontos részletekkel és ragyogó megfigyelésekkel. A Garázsmenet címével ellentétben igazi kezdés, a járat csak most indul, és ki tudja, hol lesz még a végállomás.

 

Paulus tábornok a sztálingrádi hadjárat előtt autóbalesetet szenved, így minden másképp alakul: Németország megnyeri a második világháborút ebben a súlyos, letaglózó antiutópiában, melynek főhőse Klaus Arme, vezető náci ideológus: az ő 1942 és 2013 között írt naplórészleteiből áll a könyv. Az első bejegyzés idején tizennyolc, az utolsónál nyolcvankilenc éves.
A „lett este és lett reggel” a Genezis könyvében a teremtés napjai közti időszakot jelöli, amikor az Arme-féle náci ideológia szerint Isten alszik vagy halott, esetleg felfüggeszti magát, egyben az erkölcsi, etikai normákat is. A civilizáció újabb lépcsőfokának eléréséhez mindig egy-egy ilyen állapot kell, ami felmenti a birodalmat és katonáit minden bűn alól, hiszen ezeket a fejlődés nevében követik el, a teremtés tökéletesítésére. Klaus Arme egész élete a családja hatalmáért vívott kérlelhetetlen árnyékháború, és az egész emberi civilizációt lassanként felemésztő birodalom szolgálatában telik. Legfőbb ellensége a folyamatos apokalipszis idején is jelen lévő kereszténység, mely újra és újra felbukkan áldozatai képében, akik arra születtek, hogy gyengeségükkel megalázzák az erőseket.
Vajon az egész világ a nácik élettere lesz, vagy az új Übermensch mégsem mindenható?

 

Egykorvolt, leépült majorsági telep valahol a közelmúlt Magyarországán. A romok között néhány ember. Személyiségük lassan felszívódik, mint egy vérömleny. A térképen sincsenek rajta. Amnéziás múlt. Vak jelen. Vajon mi történhet még velük a peremen? Elég sok minden.
Kiss Tibor Noé elbeszélői tehetsége ezt a végvidéket szubtilis és láthatatlan drónként pásztázza végig és deríti fel. Az Aludnod kellene mozaikrészletekből összetapadó állapotregény, aprólékos-pontos atmoszférapróza, amely a szenvedő szerkezetek és vegetatív létezésformák kétségbeesett cselekvésmintázatait, legutolsó emberi küzdelmeit kegyetlen élességgel és kíméletlen, a melankóliát sem nélkülöző iróniával írja le.

 

Kovács András Ferenc a lírai rögtönzések poétája is, különösen annak a ritmusos, spontán, szó szerint látványos, mégis hétköznapi beszédnek a mestere, melyben a színház és a vers egyre inkább elkülönülő világa termékenyen kapcsolódik össze, s keze nyomán élettel telítődik a vers-színház, amely hol világdráma, hol utcai örömzene, vagy kész kabaré.
S hogy miért „kettős verseskönyv”? A York napsütése sekszpirályi, és a Zengő tombolás hétköznapi versei egymásra is rímelnek, kiegészítik egymást, s hol láthatón, hol láthatatlanul folytatják kettősségekkel teljes párbeszédüket – sokszorozottan megkettőzötten, kettős visszhangokkal válaszolgatnak egymásnak. A Shakespeare szellemének szentelt könyv így lesz színházi könyvvé, a színházi könyv pedig így úszik át a költészetek szellemének szentelt hétköznapok nem kevésbé teátrumi könyvébe, miközben mindkét könyv egyetlen, rejtett harmadikká (apakönyvként is olvashatóvá) változik át.
A többi csak játékosság, teremtő szómágia, töprengő aggódás a hatalmas színház, azaz a voltaképpeni világ sorsa felett.

 

Krusovszky Dénest, a fiatal generáció kiemelkedő alkotóját eddig költőként ismerhettük. A fiúk országa az első novelláskötete: nem szárnypróbálgatás egy új műfajban, nem egyszeri kaland, mert a szerző máris kész prózaíróként lép elénk. Pontos történeteket alkot fiúkról és férfiakról. Problémaérzékeny, éles a tekintete: legyen szó egy család széthullásáról, a párkapcsolatok dinamikájáról, a művészi ambíciók és a polgári élet összeegyeztetésének nehézségeiről. Nem a kényelmes utat választja. Nem fűzi fel a történeteit egyetlen szálra. Minden egyes írásában új világokat fedez fel, a járt utat járatlanra cserélve. Novellái intellektuálisak, higgadtak, érzékenyek. Lélektani látleletek, önmagukkal is vívódó emberekről. Gyönyörről, szorongásról, szerelemről, halálról. Közelmúltról és jelenről, hazai és idegen tájakról.

„Az Egy budai úrilány szerzőjének új regénye hűséges és hűtlen két- és négylábúakról”

 

Hármaskönyvet tart kezében a kedves olvasó: egy időskori szenvedélyről valló naplót, egy változatos férfiportré- sorozatot és egy macskakönyvet, amelynek cirmos főszereplője szolidárisan együtt öregszik a gazdájával. Minden csupa meglepetés: az időskori szerelem heves és felkavaró, mintha csak egy csitri élné át, a korábbi kapcsolatok izgalmasak, szomorúak, szürreálisak vagy kacagtatók – mikor milyenek. Egy biztos: aki megírta őket, igyekezett minél tökéletesebben megismerni a másik nemet, és átélni az élet minden fontos pillanatát. A férfiakéval párhuzamos és rejtett kapcsolatban álló macskatörténetek pedig igazolják a cicagazdák ismert igazságát: tulajdonképpen a macska tartja az embert, és még véletlenül sem fordítva. Milyen egy macska? Milyenek a férfiak? Ki vagyok én? Az Egy budai úrilány szerzőjének új könyvét a kíváncsiság mozgatja, a féktelen megismerési vágy, amely nélkül lehet ugyan élni, de – legalább is szerzőnk szerint – nem biztos, hogy érdemes.

 

Egy képzeletbeli kisváros – Sók – az ország nyugati szegletében egy nagyon is valóságos történelmi időszakban a 20. század első negyedében. A kifáradó, viktoriánus századvég lassú tétele után következik a századelő hirtelen gyorsuló allegrója. Ebben a tempót és formát váltó korban játszódik több emlék- és idegszálon a Szilánkok. Árva vagy félárva hősei saját mostoha sorsukat megértve próbálnak új életet kezdeni, de eközben a számukra sok esetben ismeretlen és titkokkal teli múlt folyamatosan meghatározza és behatárolja őket. Némelyikük nyíltan nekimegy ezeknek a határoknak, és forradalmat hirdet a régi renddel és polgári életvilággal szemben. A Szilánkok lenyűgöző és szívbemarkoló regény az apakeresés kudarcairól, a 20. század elejéről, a békeidők zavarairól és az első világháború által felrobbantott tegnap-világ rejtélyes titkairól.

 

Kerített tér: ellentmondás. A teret felosztani lehet, de ténylegesen elkeríteni nem. Az ember tereket hasít magának, otthonokat és kerteket választ le a világnagy térből, de sosem zárhatja ki az életéből a fentet és a lentet, a kintet és a bentet, az égtájakat, a levegőt: a mindenséget. A szerző a zárt tér kettősségét, örömét és félelmét, a kint-bent összefüggését figyeli, kert-verseiben pedig a kis tér otthonosságának képtelenségét, a szerves és szervetlen lét megismerhetetlenségét, a fent és a lent bejárhatatlanságát mutatja meg. A kinti tér figyelmes tekintetet, a nagy lélegzetet megtartó gondolati váz viszont zárt szobát és csukott szemet követel – de az elme tükör-terében könnyen megkeveredik a kint meg a bent.
Szabó T. Anna filmes kameramozgások és vágások módszerével, szinte forgatókönyvszerűen veszi számba életünk behatárolt, de korántsem korlátolt, lehetőségeikben inkább végtelen tereit.

 

Radikálisan újszerű versek az emberi szerkezetről, a bennünk lakozó masinákról és a minket körülvevő gépekről. A gépvilág ritmusairól. Tóth Kinga spirálos-csavaros versei különleges, korábbról nem ismert lírai mondattannal működés közben mutatják meg énünk gépszerűségét és személyiségünk kapcsolódási pontjait a külső világhoz. Közben pedig a gépversek – tárgyiasságon innen, anyagszerűségen túl – személyes vallomások is, egy szubjektív életrajz elegyes fejezetei.

Válogatta: Király Levente

 

Többek között Csabai László, Cserna-Szabó András, Darvasi László, Dragomán György, Egressy Zoltán, Garaczi László, Márton László, Parti Nagy Lajos, Péterfy Gergely, Podmaniczky Szilárd és Tóth Krisztina művei, az előző év novellatermésének legjava.

Válogatta: Szegő János

 

A magyar költészet 2013-as csúcsteljesítményeinek, izgalmas kísérleteinek, új felfedezettjeinek és legfontosabb témáinak-motívumainak a gazdag esszenciája.